Merre tovább, amikor mindketten kíváncsiak vagytok?
Talán már eszedbe jutott: mi lenne, ha nem kellene választanod a szeretetteljes kapcsolatod biztonsága és az új kapcsolatok izgalma között.
Esetleg sejted, hogy a párodban is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, elkaptál néhány apró jelet, pl. egy-egy elejtett megjegyzést, vagy a reakcióit, amikor meséltél neki valakiről.
Ez nem a kapcsolatotok kudarca, inkább egy mérföldkő, ahol érdemes őszintének lennetek magatokkal és egymással is szükségleteitekről.
A szeretet nem zárja ki a szabadságvágyat, sőt, néha épp a biztonságos kötődés teszi lehetővé, hogy merjünk többre vágyni. Rengeteg pár jut el arra a pontra, ahol felmerül: mi lenne, ha nem a hagyományos monogám keretek között képzelnék el a jövőt. A kérdés, hogy hogyan lehet erről biztonságosan és építő jelleggel beszélni.
Amikor a monogámia rendszere szűkösnek érződik
A "korlátok" érzése nem feltétlenül azt jelenti, hogy már nem szereted eléggé a párodat. Gyakran épp ellenkezőleg: annyira biztonságban érzed magad mellette, hogy mer feltörni benned a kíváncsiság más emberek iránt is.
Néha új intellektuális kapcsolódásokra vágysz - valakire, akivel másról tudsz beszélgetni, aki másképp gondolkodik, aki más szemszögből mutatja meg a világot. Máskor érzelmi intimitást keresel - azt a fajta mély megértést, ami egy régi barátságból vagy új ismeretségből fakadhat. Olykor pedig a fizikai vonzalom is része ennek.
Ezek az érzések teljesen természetesek, és egyik sem tesz téged rossz partnerré.
Ez nem valamilyen modern jelenség, hiszen az emberi kötődés mindig is komplex volt, és mind az etikus, mind a nem etikus non-monogámia számos formája a legtöbb kúltúrában megjelenik. A nem etikus non-monogámia leggyakoribb példája a megcsalás vagy hűtlenség - ilyenkor valamely előzetesen elfogadott egyezmény egyoldalúan átlépésre kerül. Természetesen etikus non-monogámia esetén is előfordulhat megcsalás, de ilyenkor a tipikus párkapcsolatoknál nagyobb mozgástérrel rendelkeznek a felek. A különbség tehát abban rajlik, hogy a keretek transzparensek és tágabbak a zárt kapcsolatokhoz képest.
Ha többre vágysz, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami hiányzik a kapcsolatodból. Annak is lehet a jele, hogy szimplán képes vagy több embert szeretni. Ha ki tudunk alakítani több elmélyült baráti kapcsolatot és szexuálisan is vonzódhatunk több emberhez, miért pont érzelmi szálak ne fűzhetnének másokhoz?
A félelmek, amikkel szembenézhetsz
1. "Mi van, ha jobban fog tetszeni neki valaki más?"
Ez talán a legalapvetőbb félelem: a veszteségtől való rettegés, ami evolúciósan belénk van kódolva. De gondolj bele: a párod már most is folyamatosan találkozik más vonzó, érdekes emberekkel pl. a munkahelyén, a hobbijai során, a baráti körében. Mégsem hagy el.
A nyitott kapcsolat nem növeli a "jobb partner" megtalálásának esélyét, pusztán őszintébbé teszi azt, ami amúgy is az emberi lét velejárója: hogy más embereket is vonzónak találhatunk. A nyitott kapcsolatokban pusztán a keretek és kommunikáció nyíltabb ezekről a belső folyamatokról.
2. "Ki vagyok én, ha nem vagyok 'egyvalakié'?"
Kultúránk mélyen összekapcsolta az identitásunkat a párkapcsolati státuszunkkal. "A párom", "a feleségem", "a barátom" - ezek nemcsak leírások, hanem identitásmarkerek. Amikor ezt kezdjük újradefiniálni, természetes, hogy megkérdőjeleződik: "akkor most ki vagyok én?"
A válasz: Ugyanaz, aki eddig voltál, csak őszintébben megélve érzéseidet. Eddig sem csak párkapcsolati szerepköreid határoztak meg - lehetsz egyszerre valakinek a gyermeke, szülője, barátja, munkatársa azon felül, hogy hol élsz, és mivel foglalkozol. A párkapcsolati státuszod pusztán egy a számos hétköznapokban betöltött szerepköreid közül. Így nem változtatja meg az egész személyiségedet a tény, ha épp több személlyel is érzelmi kapcsolatban vagy.
3. "Hogyan fogom kezelni a féltékenységet?"
Egyrészt, a féltékenységgel zárt, monogám kapcsolatokban is érdemes foglalkozni, mivel előfordulásától és mértékétől függően számos kapcsolati probléma eredhet belőle. Másrészről, a féltékenység nem kapcsol ki attól, hogyha racionálisan megértjük a nyitott kapcsolat előnyeit. A lényeg tehát nem az, hogy érzel-e féltékenységet, hanem, hogy mit kezdesz vele. Beszélsz róla? Megvizsgálod, mi van mögötte? Vagy hagyod, hogy irányítson?
4. "Mit fognak szólni mások?"
A társadalmi megítélés valós tényező: nem mindenki fogja megérteni vagy támogatni a döntéseteket. A poliamória lehet egy a többségitől eltérő identitás, életmód és párkapcsolati forma is, ezért az erről való megnyílás egyfajta coming out. Érdemes megkérdezned magadtól: kinek éled az életed? A nap végén mennyire számít mások véleménye? Mennyire őszinték és támogatók a kapcsolataid, ha emiatt véget érnének? És ha visszatekintesz majd a jövőben erre az időszakra, mennyire foglalkoztatna a "mi lett volna ha"?
